Több mint két évtizeddel a választások után Mianmar, követve az országot kis híján 50 éve kormányzó katonai junta által kiszabott demokratizálódási menetrendet, ismét választások elé néz. Arról, hogy ez a készülőben lévő "fegyelmezetten virágzó demokrácia" - ahogy Than Shwe államfő azt meghirdette - mennyire lesz demokratikus, eltérőek az álláspontok. Ám egy héttel azután, hogy a mianmari Legfelsőbb Bíróság elutasította a több mint 20 éve házi őrizet alatt álló Aung San Suu Kyi demokrata vezető fellebbezését, a nemzetközi közösség gyanakvással szemléli a közelgő választásokat.

A britek 1948-as kivonulásával létrehozott burmai demokratikus köztársaságnak egy mindent elsöprő katonai puccs vetett végett 1962-ben. Az azóta eltelt közel félévszázadban nem sikerült visszaállítani a demokráciát, habár kísérletek jócskán akadtak: az 1988-as országos demonstrációk, az 1990-es választások és a szerzetesek vezette 2007-es "sáfrány felkelés" mind jelezték, hogy az átalakulásnak bőven akadnak támogatói. A 'demokrácia' gondolata pedig csakugyan olyannyira befúrta magát a politikai viták közé hogy a katonai junta 2008-ban bejelentette, két év múlva választások várhatók. Ezzel egyidőben az ország hosszú ideje ki van téve a nacionalista és etnikai konfliktusok kialakulása veszélyének. Már a függetlenedést követő néhány hónapon belül etnikai lázadások húzták szét az országot. A puccsot megelőző időszakban ezek a problémák olyan súlyos mértékűvé váltak, hogy a katonai junta vezetői ezzel indokolták a hatalomátvétel szükségességét. A szuverén állam hat évtizedében így a politikai hadszínteret a demokratizálódás problémái és a nacionalista konfliktusok dominálták. 

A demokratizálódási folyamat első mérföldköve az 1993 januárjában létrehozott Nemzeti Gyűlés volt és feladata, hogy készítse el az új alkotmány vázlatát. Ez a kísérlet azonban megbukott. Az ügy 2003-ban került vissza a napirendre, amikor a beérkező miniszterelnök, Khin Nyunt megfogalmazott egy hét pontos demokratizálódási tervet. Ez a séma kövezte ki az utat a demokratikus választások elé, annak ellenére hogy Khin Nyunt-t később a junta kiutasította maga közül és házi őrizet alá helyeztette. 2008-ban, nemsokkal a Nargis ciklon óriási pusztításai után, a junta bejelentette, 2010-ben választások lesznek a "békés, modern, feljett és fegyelmezetten-virágzó demokratikus nemzetért".

Reakciók kívülről

Itt elsősorban a régió országait kell megemlítenünk: Kína, India, Japán és az ASEAN (Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége) tagországok kritikus szemlélői a mianmari szituációnak, ám inkább az együttműködés, mint az elszigetelés stratégiáját támogatják. Az ASEAN, valahányszor kritika érkezik a nemzetközi közösség felől, mindig tagországa védelmére kel, habár ez a védelmező magatartás sokba kerül az ASEAN-nak: valahányszor valamilyen incidensre kerül sor Mianmarban, a nyugati hatalmak és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége összeütközésbe keveredik. Ez persze nem jelenti azt, hogy az ASEAN a hátsóülésre helyezkedik, csupán a nyugati hatalmak által preferált szankciók kivetése helyett, úgynevezett "építő beavatkozásra" szánta el magát, amely párbeszédre és meggyőzésre összpontosít. Azonban ez a politika sem tűnik sokkal sikeresebbnek, mint a szankciók kivetése. Kétségtelen persze, hogy ezzel az ASEAN elsődleges célja, hogy megfeleljen alapelveinek, többek között a szuverenitás tisztelete és a belügyekbe való be nem avatkozás elveinek, melyek egy rendkívül problémás helyzetet teremtettek az ASEAN-on belül, méghozzá éppen Mianmar miatt.

Az ASEAN be-nem-avatkozás politikája abból az elképzelésből táplálkozik, hogy egy tagállam belügye nem tartozik egy másik tagállamra. Ám, ha a belső problémák olyan mértékűre nőnek, hogy a szomszédos országokat is érintik, akkor ez az alapelv elveszti hitelességét. 1997 óta, mióta Mianmar az ASEAN tagja, három súlyos probléma merült fel: az etnikai kisebbségek tömeges bevándorlása Thaiföldre, illegális drogcsempészet, ami szintén Thaiföldet érinti - ezt a thai kormány a legsúlyosabb biztonsági veszélyek közé sorolta - és a legfőbb mianmari ellenzéki párt, a Nemzeti Liga a Demokráciáért brutális elnyomása, és vezetőjének, a Nobel-békedíjas Aung San Suu Kyi-nek házi őrizet alá helyezése, ami kétségtelenül kínos a szervezet számára. A katonai junta ASEAN-hez nem méltó magatartása ellen először a leginkább érintett, Thaiföld emelte fel a szavát. 1998-ban javasolta, hogy az ASEAN módosítsa a be-nem-avatkozás politikáját és rugalmasabban kezelje azokat a tagországokat melyek veszélyeztetik a szomszédos államok belső biztonságát. Elegendő támogatottság hiányában végül elvetették a javaslatot. Később Malajzia is fellépett és a 2005 decemberi csúcstalálkozón sürgette a politikai foglyok szabadonengedését és a demokratikus reformok előmozdítását. Azonban hiába minden tiltakozás, a be-nem-avatkozás elvéhez igazodva az ASEAN nem alkalmazott semmilyen megszorítást Mianmarra nézve.

Az ASEAN tíz tagországa és az Egyesült Államok novemberben arról egyeztek meg hogy a mianmari választásoknak a hitelesség érdekében "szabadnak, igazságosnak, teljes-körűnek és nyíltnak" kell lennie. A felhívás azután jött, hogy Barack Obama amerikai elnök és Thein Sein mianmari miniszterelnök is részt vett az első ASEAN-US csúcstalálkozón, ami ismét jelezte, hogy a mianmari rezsimmel szemben meghirdetett "kitérő" amerikai politika új utakra lépett. Az Egyesült Államok tavaly, Barack Obama hatalomralépésével változtatott taktikát Mianmarral szemben. A kormány ezt azzal indokolta, hogy az elszigetelés nem volt eredményes, így most más úton próbálnak nyomást gyakorlni a juntára. Azt is hozzátették azonban, hogy a szankciók eltörlésére csak akkor kerülhet sor, ha valamilyen előrelépés látható a demokrácia irányába.

Aung San Suu Kyi

A választások kapcsán a nemzetközi közösség azt is követeli, hogy a Nemzeti Liga a Demokráciáért is részt vehessen a szavazáson. Ám az a múlt hét óta elég valószínű, hogy vezetője, Aung San Suu Kyi minden erőfeszítés ellenére sem fog tudni megjelenni, hiszen a Legfelsőbb Bíróság visszautasította fellebbezését. A demokrata vezér 1990 óta van házi őrizetben, mióta pártja megnyerte az akkori választásokat, azonban soha nem vehette át a hatalmat. Legutóbb azzal az ürüggyel hosszabbították meg a fogvatartást, hogy Suu Kyi engedély nélkül beengedett egy amerikai férfit tóparti házába. A fellebbezés ezt a határozatot volt hivatott felülvizsgáltatni. Az Egyesült Államok kritizálta a mianmari Legfelsőbb Bíróságot a döntésért. "Elítéljük a bírósági határozatot" - nyilatkozta a külügyminisztérium egy tisztviselője. Hozzátette Suu Kyi "csupán politikai okok" miatt van fogságban.

Kilátások

David I. Steinberg az amerikai Georgetown Egyetem professzora szerint a "fegyelmezetten virágzó demokrácia" értelmében a mianmari vezetés két erő birtokában fogja megtartani a hatalmat: egyrészt a 2008-as alkotmány értelmében a katonai junta a parlamenti helyek 25 százalékát birtokolhatja és fenntarthatja a jogot hogy azt bármikor feloszlathassa; "továbbá egy valószínűleg jelentős számú, korábban a katonaság szolgálatában dolgozó civil népesség indul majd a junta pártfogásában álló Összetartás és Fejlődés Egyesülete vagy valamilyen egyéb a katonai junta által támogatott párt nevében és megnyeri a választásokat." A mianmari hatóságok ragaszkodni fog ahhoz, hogy érvényben van a képviseleti, és többpárti politikai rendszer, ahogy azt évekkel előtt megígérték, ezáltal pedig a kormány legitim, amit nemcsak a mianmari nép, de a nemzetközi közösség is el kell hogy ismerjen. Elképzelhető, hogy hivatkozni fognak az "ellenzéki pártok hiányára", ahogy tették azt egyéb nemzetközileg elfogadott rezsimek, mint Kína, Vietnám, Laosz és Brunei is. 

A borús jóslatok sok mianmarit eltántorítottak attól hogy elmenjen szavazni. Főleg miután a junta vezetői felhívták az állampolgárok figyelmét, hogy "korrekt döntéseket" hozzanak. Többen hamisnak és megjátszottnak látják a választásokat és úgy érzik a junta ezzel csak tovább szilárdítja majd a hatalmát, változások pedig nehezen képzelhetők el. Suu Kyi asszony, aki nemcsak fizikailag, de az alkotmány értelmében is el van tiltva az államfői státusztól, a mianmariak szemében csak egy mitikus alak, a változás szimbóluma. "Fontos nekünk, mert senki másunk nincs" - nyilatkozta a 31 éves Ko Aung. A nemzetközi közösség mindenesetre figyeli az eseményeket, az viszont nem biztos, hogy be tud vagy egyáltalán be akar avatkozni az események folyásába.